Vissza Prabhupadahoz (Back To Prabhupada - BTP), 55. Szám, 2017. Tavasz
Mielőtt azt állítaná valaki, hogy diksát ajánl, legalább azt kellene tudnia, hogy mi az!
Fizikai esemény
A GBC által megválasztott diksa guru, HH Romapada Swami ("RPS") azt állítja:
„Tehát mi átadjuk magunkat Krsnának a képviselőjének közegén keresztül, amely a tanítványi láncolat formájában jön, és specifikusan a diksa egy esemény, ami megköveteli a tanítványi láncolatban lévő guru fizikai jelenlétét.”
(RPS Vyasa-puja 2017)
RPS állítja:
1. A Diksa egy esemény;
2. Ez az esemény elvárja a guru fizikai jelenlétét.
Azonban mint általában, nézzünk utána Srila Prabhupada tanításának, és vizsgáljuk meg, vajon RPS egyszerűen megismétli-e, amit Srila Prabhupada tanított, vagy egyszerűen kiötölte a saját tanítását. A lentiekben minden kiemelést mi adtunk hozzá.
Folyamat, nem esemény
Srila Prabhupada kijelenti:
„A diksa az a folyamat, amelynek a segítségével az ember felébresztheti transzcendentális tudását, és elpusztíthat minden bűnös tettből származó visszahatást. A kinyilatkoztatott szentírások hozzáértő tanulmányozói diksának nevezik ezt a folyamatot.”
(Cc., Madhya-lila, 15.108)
"[…] a lelki tanítómester eredeti tudatára ébreszti az alvó élőlényeket, hogy imádhassák az Úr Visnut. Ez a diksa, vagy avatás célja. Az avatás azt jelenti, hogy tiszta tudásra teszünk szert a lelki tudatot illetően.”
(Cc., Madhya-lila, 9.61)
„A diksa valójában azt jelenti, hogy a lelki tanítómester a lelki tudást átadva – melynek hatására a tanítvány megszabadul minden anyagi szennyeződéstől - felavatja a tanítványt.”
(Cc., Madhya-lila, 4.111)
Így a diksa nem egy esemény. Sokkal inkább egy folyamat. Egy folyamat, ami szükséges ahhoz, hogy valaki megkapja a transzcendentális tudást, amellyel minden anyagi szennyeződéstől megszabadul - vagyis felszabadult lesz. Így sokkal inkább egy történés, mintsem egy egyszeri esemény. A diksa egy működésben lévő folyamat.
Nem fizikai
Srila Prabhupaada nem tanította, hogy a transzcendentális tudás felébresztése, vagy átadása megköveteli a diksa guru fizikai jelenlétét. Ellenkezőleg, Srila Prabhupada azt tanította:
„A spirituális tudás elsajátítását sohasem akadályozza semmilyen anyagi feltétel.”
(SB, 7.7.1)
Valójában Srila Prabhupada sohasem találkozott sok tanítványával, annak ellenére, hogy ő a diksa gurujuk. Jobban mondva, ezt a transzcendentális tudást - ami a felszabaduláshoz vezet – mindig Srila Prabhupadatól fogjuk megkapni a könyvein keresztül, mint RPS maga is elismeri:
„Ő [Prabhupada] írta a könyveket és kiknek szóltak a könyvek? Mindenkinek. Erről ő határozott volt, részletekbe menően és ismételten. Akarta a tanítványait, ezeket értetek írta, tehát, hogy legyenek eszközeink az anyagi létezés óceánján való átkeléshez, nagyon konkrét utasítások.”
A GBC nem vitatja, hogy ez a felszabadító tudás Srila Prabhupada könyveinek és más rögzített tanításainak a formájában fogják képezni az ISKCON tanításának legfőbb támaszát, annak fennállásáig (GBC Határozatok 35, 1994; 404, 1999). És ily módon ez nem követeli meg Srila Prabhupada fizikai jelenlétét.
Ezért RPS diksa meghatározása hamisnak bizonyul, mindkettő, Srila Prabhupada tanítása és RPS saját tanítása szerint is.
Hamis párhuzam
A GBC diksa guru éppen tévesen jellemezve állítja, hogy személyesen jelen kell lennie annak érdekében, hogy a diksa megtörténjen. De az is csak egy megtévesztő állítás, hogy a „szertartást végzőnek” fizikailag jelen kell lennie a diksa átadásának és fogadásának részeként. Például az „IA77” írást jellemezve a reklámozó website a legutolsó kiadásában (Sundar Gopal Dasa – Szingapúr - irányítása alatt megalkotva) kijelenti:
„a diksa valójában a spirituális tudás átadása egy hiteles lelki tanítómestertől a spirituális élet egy őszinte tanítványának. De a szertartás formába önti, vagy megszilárdítja a mester és a tanítvány közötti megállapodást, és ezért egyforma mértékben fontos.”
Az állítás, hogy az avatási szertartás egyforma mértékben fontos, mint a diksa önmaga, az azt jelentené: mivel a diksáta diksa guru adja át és a szertartást átadja a szertartás előadó; és mivel mindkét dolgot állítólag egyenlően végzik el, akkor azok, akik az átadók, ők szintén hasonló létfontossággal bírnának, mivel mindketten egyenlő értékű valamit adnának át.
Ezen a módon a szertartást levezető személyt tévesen emelik olyan magasra, hogy egy szintre kerül a diksa guruval ; és a fizikai jelenléte, hogy levezesse a szertartást, feltehetően pont olyan szükségessé válik, mint a diksa önmaga. Azonban Srila Prabhupada nem tanítja ezt, vagy, hogy a szertartás „ugyanolyan fontos”, mint a diksa. Sőt, amikor az avatási szertartásra hivatkozik, Srila Prabhupada kijelenti, hogy az csupán egy formalitás, ami „nem nagyon fontos”:
„Nos, avatás vagy nem avatás, az első dolog a tudás... a tudás. Az avatás formalitás. Csakúgy, mint amikor elmegyünk az iskolába tudásért, és a felvételi eljárás formalitás. Az nem nagyon fontos dolog.”
(Interjú 76/10/16)
A website azt is állítja:
„a diksa a spirituális fogadalmak formális elfogadása”
Azonban, mint ahogy korábban a cikkben bemutattuk, a diksa nincs úgy definiálva, mint egy egyszeri esemény, ami magában foglalja a spirituális fogadalmakat. De hamisan ezt állítva, a szertartáson keresztül a fogadalmak ezen formális elfogadását megkönnyítő személy ismételten ugyanolyan fontossá válna, mint maga a diksa guru, mert a diksa ettől a szertartástól függne, és így a végrehajtó személytől.
Következtetés
Ezek a hamis tanítások arra szolgálnak, hogy egy fizikai közvetítőt helyezzenek be, aki állítólag abszolút nélkülözhetetlen a diksa megszerzésének részeként, függetlenül attól, hogy az egy GBC "diksa guru”, vagy az avatási „szertartást” lebonyolító személy. De a diksa nem függ ilyen fizikai közvetítőktől. Az csak Srila Prabhupadatól függ. A helyzetet a fenti ábra foglalja össze.
