Írta: Krishnakant
Ez a könyv, három alapvető állásponttal áll elő:
1. Mindannyian törekedjünk arra, hogy siksa guruk legyünk.
2. Srila Prabhupada mindannyiunk elsődleges siksa guruja.
3. A siksa a legfontosabb dolog, a diksa kevésbé fontos.
Az első, és második álláspont rendben van. A harmadik az, amely felfedi a könyv igazi szándékát, elterelni mindenki figyelmét Srila Prabhupada valódi pozíciójáról, hogy ő az ISKCON kizárólagos diksa guruja. Eltérít bennünket ettől az igazi lényeges dologtól, azzal, hogy a Siksa témakörét, valamint azt tárgyalja, miként illünk bele e dolgok rendszerébe, beleértve Srila Prabhupadot is. Így Srila Prabhupada "pozíciója" is be van biztosítva, hiszen megkapta a „kiemelkedő”, mindannyiunk Siksa guruja tisztséget. Azok a bhakták pedig, akiknek nem sikerült bekerülniük a diksa guruk körébe szintén elégedettek, mivel így ők is kaptak egyfajta guru pozíciót. Megnyughatnak azok is, akik Srila Prabhupadot szeretnék egy magasabb helyzetben látni, és azok is, akik maguk akarnak magasabb pozícióban maradni. A jelenlegi diksa guruk eközben megtarthatják pozíciójukat és tanítványaikat, így mindenki boldog. Ezt nevezik „tolvaj becsületnek”, osszuk meg a tortát így mindenki megnyugszik, és az eredeti állapot is megmarad. Ez az igazi szándéka ennek a könyvnek. Ne felejtsük el a következőket! :
1. Azt nem mi döntjük el, hogy Srila Prabhupada milyen pozícióban van, ezért nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármilyen szerepet adjunk Srila Prabhupadanak. Srila Prabhupada maga határozta meg saját szerepét, hogy ő a kizárólagos diksa guruja mindenkinek, és hogy mindannyiunk, valamint a jövőben érkező bhakták, ugyanilyen módon kapcsolódnak Srila Prabhupadahoz, a valódi lelki testvériség jegyében.
2. A könyv ugyanazon a hibán alapszik, melyre az első írásomban már rávilágítottam, ahol a diksa csupán egy ceremónia, és csak a siksa van a transzcendentális tudás átadójaként meghatározva.
3. Ha a "diksa" nem olyan fontos, mint a siksa, akkor a diksa guruk miért harcolnak foggal, körömmel, hogy megtarthassák diksa guru pozíciójukat? Ez a ragaszkodás, már önmagában is azt a gyanút ébreszti bennünk, hogy itt valami másról van szó. Ha a siksa a fő dolog, akkor miért nem adják fel diksa szerepüket, és fogadják el a tényleg fontosabb siksa feladatot? Hagyják csak Srila Prabhupadot, hogy folytassa tovább a „kevésbé fontos” diksa szerepkört, úgy ahogyan azt a Julius 9.-i határozatában hagyta meg. Amikor a GBC megpróbálja ellenezni azt a javaslatot, hogy Srila Prabhupada újra foglalja el egyedüli diksa guru pozícióját az ISKCON-ban, úgy ahogyan azt a Julius 9.-i határozatában meghagyta, akkor kérdezzétek csak meg őket: Mi ez a nagy ellenállás, ha máskor azt hangsúlyozzátok, hogy a diksa egyáltalán nem olyan fontos?
4. A siksa guru kihangsúlyozása csak egy újabb blöff, igazából azért, hogy ne a valódi témát vitassuk meg - MIÉRT kellett diksa guruként, Srila Prabhupada helyébe lépni.
Sivarama Maharaja, könyve egyszerűen csak egy újabb, az ügyesen megtervezett manőverek hosszú sorában, melyeknél csak egy cél lebeg a szem előtt: továbbra is fenntartani a jelenlegi állapotot.
Srila Prabhupada azt tanította, hogy “phalena paraciyate” – Ítélj, az eredmény által. Figyeljük csak meg, hogy az összes alábbi felsorolt rendszer végeredménye az, hogy a guruk folytatják tevékenységüket diksa guru-ként, megtartják tanítványaikat stb., és Srila Prabhupada trónfosztott marad:
a) Az 1978 Május 28.-án egy kazetta felvételt továbbítanak bizonyítékként arra, hogy tizenegy utód diksa guru lett kinevezve.
b) Később, amikor Május 28.-i hangfelvétel végül sokak számára hallhatóvá válik, a csalás lelepleződik. Ekkor ugyanezt a kazetta felvételt, már annak bizonyítására használják, hogy mindenki guru.
c) Guru leesések történnek, melyet azzal próbálnak enyhíteni, hogy fokozatosan csökkentik a guruk imádatát.
d) A Július 9.-i utasítás széles körben elterjed a mozgalomban, ekkor azzal kísérlik meg enyhíteni a problémát, hogy azt állítják, a diksa nem is annyira fontos.
e) A helyzet további ellensúlyozása érdekén azt kezdik hirdetni, hogy Srila Prabhupada a „fő siksa guru”.
f) Most már egy nagy „GBC reform” megvalósításának javaslata is napirendre kerül.
Tehát, Sivarama könyve egyszerűen csak egy újabb, azon eszközök hosszú sorában, melyeket arra használnak, hogy valami másra tereljék a figyelmünket.
Diksa guruk számának növelése
Diksa guru reform
Diksa guru kihangsúlyozásának csökkentése
Siksa guru fontosságának kiemelése
GBC reform
Csak nézzétek meg a képletet. Amit állítok nem a saját véleményem, hiszen mi mindannyian, „phalena pariciyate”. Kérjük, ne feledd el, hogy e rendszerek egyedüli valóságos eredménye csak az, hogy a diksa guru helyzet megmarad - így vagy úgy, valahogy mindig sikerül megtartani a tanítványaikat, és Srila Prabhupada kirekesztve marad igazi diksa guru szerepéből a saját mozgalmában. Remélem, ezek segítettek megérteni e könyv igazi szándékát.
Valamennyi GBC felvetés, egyszerűen „kutatási” kísérlet arra, hogy lehet elrejteni az igazságot- és Sivarama könyve egyszerűen csak a legújabb az ilyen fajta igazság-romboló „kutatási” eszközök hosszú sorában. A május 28.-i hangfelvétel és a Tusta Krishnának írt magán levél, bár Srila Prabhupadatól származnak, szintén arra lettek használva, hogy eltérítsenek bennünket az igazságtól. Megtévesztő módon használták a Tusta Krishnának irt levelet, és itt emlékeztetnék mindenkit a csalásra, hogyan próbálják ugyanilyen módon felhasználni a május 28.-i hangfelvételt:
A felvételhez az elmúlt évek során, a GBC, legalább öt egymástól eltérő magyarázatot és átírást adott különböző írásaiban.
Srila Prabhupada nem úgy irányította a mozgalmat, hogy arra kért bennünket, elemezgessük a bhaktákkal való beszélgetéseit és spekuláljunk azokról. Inkább írásba foglalta őket - hogy soha ne legyen semmilyen félreértés. Nem kell spekulálni, és találgatni arról, hogy vajon mit akart a kérdező, mit hallott Srila Prabhupada, és a kérdés melyik részére válaszolt stb. stb.
A levél a hangfelvétel után jött, és az egész mozgalomnak el lett küldve. Ezzel szemben a beszélgetés csak 3 vagy 4 tanítvánnyal történt, és nem küldték ki senkinek.
A határozat minden esetben a beszélgetés, írásban rögzített végeredménye. Ennek megfelelően a Július 9.-i utasítás a következőt mondja ki:
"Nem régiben, amikor minden GBC tag itt volt Vrindavanaban Ő Isteni Kegyelmével, Srila Prabhupada említette, hogy hamarosan ki fog jelölni néhányat, a rangidős tanítványai közül “ritviknek”, (az acarya képviselőjének), abból a célból, hogy első és második avatást adjanak.”
"Ez a Vrindavanaban történt, május 28.-i beszélgetésre utal.
Épp úgy, ahogy egy üzleti tárgyaláson a beszélgetés ide-oda zajlik, aztán mindezt írásban rögzítik, jóváhagyják, majd szétosztják. Pontosan ez történt itt is. Bármiről is beszéltek az le lett jegyezve, Srila Prabhupada jóváhagyta, és ezután a tartalmát megosztották az egész mozgalommal. Így hát az elgondolás, miszerint a július 9.-i határozat a hangfelvételre való hivatkozással értelmezhető, vagy módosítható, nevetséges. Inkább a felvételt kell úgy értelmezni vagy módosítani, hogy a leírt eredményére hivatkozunk. Mint amikor egy kívülálló ellátogat egy vállalati megbeszélésre, lehet, hogy nem érti pontosan, hogy ki mit, hogyan értelmezett és miről beszélt, de amint kikerülnek a megbeszélés jegyzetei, minden világos lesz. Ez a rendszer:
”Félre értenek engem. Ha csak nincs leírva, ami valóban tőlem származik, annyi mindenről állíthatják, hogy ”Prabhupada mondta”
(Omkara, levél, 1975/09/02)
Úgy gondolom, most már jól felfegyverkeztetek az igazság-romboló eszközök ellen, melyekkel meg próbálnak eltéríteni az eredeti küldetésetektől, legyen az a GBC reform, Sivarama könyve, a május 28.-i hangfelvétel, vagy a Tusta Krisnának írt levél, stb. stb.
Kérünk benneteket, maradjatok hűek az igazsághoz, Srila Prabhupadat képviselve. Lehet, hogy megfélemlítettnek érzitek magatokat ahhoz, hogy egyedül szembe szálljatok az összes GBC „nagy emberrel”, de kérünk benneteket jusson eszetekbe, hogy az igazság a ti oldalatokon van, és ezért:
„Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.”
(Bhagavad Gita, 2:40)