A következőkben válaszolunk HH Sivarama Swami (SRS) fenti podcastjára. Szokásunkhoz híven SRS állításai idézőjelekben lesznek, melyeket a mi válaszaink követnek.
"Így hát a lelki tanítómester elfogadásának lényege a Védikus kultúrában az, hogy képesek legyünk megszerezni a transzcendentális tudást, és hogy a lelkileg fejlettebb szaktekintélyekkel társulva, lelki tettekkel foglaljuk le magunkat. Ennek köszönhetően, kontrolálni tudjuk az elménket, az érzékeinket, és így gyakorolva a lelki életet, meg fog tisztulni a szívünk és végül a lelki tanítómester kegyéből elérjük a végső transzcendentális síkot."
Először is, a lelki tanítómesternek kell transzcendentális szinten lennie, hogy áldását adhassa tanítványának ahhoz, hogy az elérhesse a transzcendentális szintet, mivel az ember nem adhat valamit, amivel ő maga nem rendelkezik:
"A guna másik jelentése kötél. Köztudott, hogy az anyagi világba került lelket az illúzió kötelei szorosan lekötik. Az az ember, akinek keze-lába meg van kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet segítséget, aki nincs megkötve. Egy lekötözött ember nem segíthet a hozzá hasonlónak, ezért a megmentő nem lehet más, csak egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit, csak is az Úr Krisna vagy hiteles képviselője, a lelki tanítómester szabadíthatja fel. Ilyen felsőbb segítség nélkül senki sem kerülhet ki az anyagi természet rabságából."
(BG.7:14)
SRS még azt is kijelenti, (válaszul a diksa guru elfogadásának kérdésére), hogy olyan lelki tanítómestert is elfogadhat az ember, aki lehet, hogy nem felszabadult lélek.
"Azután ott van a feltételekhez kötött lelki tanítómester, aki ugyan nincs ugyanazon a szinten, de mivel Krisnát képviseli azzal, hogy követi a parampara elveit, ő is a lelki tanítómester minőségében ténykedik. Ugyanakkor lehet, hogy ő egy madhyama-adhikari, kanistha-adhikari, vagy egy uttama adhikari.”
(SRS Podcast 15/12)
Tehát SRS e két állítása nemcsak, hogy ellentmondásos, de előbbi állítása azt is bizonyítja, hogy Srila Prabhupada tanításaiból, még a leg alapvetőbb megértéssel sem rendelkezik.
"Srila Prabhupada azt mondja a Chaitanya-caritamrtaban, hogy a hívők, akik elfogadnak egy lelki tanítómestert, azok általában olyan személyt fogadnak el, aki a legtöbb siksát adja nekik, majd így lesz diksa gurujuk. Az ő siksája nagyon fontos. Gyakorlati értelemben fontos, a megoldás szempontjából azzal, hogy segít túljutni az általános nehézségeken, melyekkel életünk során ugyanúgy szembe kell néznünk, ahogyan Arjunának a Kuruksetrai csatamezőn."
1) A GBC már egyetértett azzal, hogy Srila Prabhupada az, aki „a legtöbb siksát adja ":
"Az ISKCON alapító acaryája, Srila Prabhupada az elsődleges és kötelező siksa guru a mozgalom összes Vaisnavája (guruk és tanítványok) számára, akik a tanításaihoz való elkötelezettségükön keresztül, közvetlenül kaphatnak felhatalmazást.”
(409. számú, GBC határozat 1999)
2) Elismerve ezt a tényt, a GBC is kitart amellett, hogy mindenki lelki életének legalább első 6 hónapjában, Srila Prabhupada a siksa guruja ":
"Az új tagok választhatnak, hogy mikor és kitől kérnek avatást, azonban legalább hat hónapig szigorúan kell tartaniuk a sadhanát, és úgy kell figyelmüket Srila Prabhupadara összpontosítaniuk, hogy ő az alapitó-acaryájuk és a siksa gurujuk”
(GBC Határozat 316, 2009)
3) Így hát logikus, hogy továbbra is Srila Prabhupada lesz a diksa guru. Mégis a GBC úgy határozott, hogy nem az történik aminek "rendszerint" történnie kellene, hanem helyette olyan gurut muszáj választanunk diksa gurunknak, mint SRS. Azonban semmi féle okot nem találunk Srila Prabhupada tanításaiban arra, miért kéne ezt az általános szabályt feje tetejére állítani.
"Tehát a lelki tanítómester olyan valaki, akit ismerned kell és neki is ismernie kell téged. Nem pedig azért fogadom el lelki tanítómesteremnek, mert egy karizmatikus idegen. ( ...) Mindamellett, igen, a válasz az, hogy az embernek elegendő időt kell együtt töltenie lelki tanítómesterével. (...) Mivel a lelki tanítómester és a tanítvány társulnak, a tanítvány szolgálatot végez. Beszélgetnek együtt, meg effélék, így megismerik egymást. Akkor ezen alapszik a kapcsolatuk. Ezt jelenti a kapcsolat, hogy ismerik egymást."
Érthető hogy SRS ilyen képet mutat be a guru és tanítvány kapcsolatáról. Az által, hogy ragaszkodik a guru és tanítvány személyes társulásához, megkíséreli létrehozni és igazolni, hogy miért kell a diksa gurunak fizikailag jelen lennie. Azonban az tény, hogy SRS maga, sosem társult a saját gurujával.
"Majdnem öt évig, csak fotókról láttam és ismertem Prabhupadat (...) de sosem láttam Prabhupadat személyesen(...)Aztán megértettem, hogy a lelki tanítómester nem különbözik a fényképétől.(…) Srila Prabhupada egy átlátható közvetítő volt. Ő adta át a tökéletes teljes tudást, mindenféle személyes vélemény nélkül.(…) Tökéletesnek fogadtam el az információkat, melyeket a könyveiből kaptam.(…) Az volt az első személyes kapcsolatom Isteni Kegyelmével, annak ellenére, hogy már két éve avatott bhakta voltam."
(SRS, Találkozás Srila Prabhupadaval)
Szóval, ha egy ilyen guru-tanítvány kapcsolat elég jó volt SRS-nek, miért nem ajánlja ugyanazt a fajta kapcsolatot Srila Prabhupadaval mindenki másnak. Miért irányítja őket inkább magához?
"A lelki tanítómester úgy fog mindent tudni rólad, hogy ha lát téged. Lát téged hall és kölcsönös viszonyban van veled. Találkoztok és beszélget veled. Így fog majd megismerni téged, de ha nincs lehetősége erre, akkor, nos ha nagyon fejlett, akkor Krisna beszél majd neki rólad. Azonban inkább az a gyakorlat, hogy általában az idősebb bhakták beszélnek neki rólad, és ezért mondtam, "guru", "vande gurun isa - bhaktan." Az idősebb bhakták, akik rendszeresen társulnak veled. Na persze nemcsak arról van szó, hogy a lelki tanítómester álltaluk hall rólad, de tulajdonképpen az igazság az, hogy ők azok, akik napi szinten tanácsokkal látnak el és útmutatást adnak."
Aláásva, amit épp most mondott, SRS elfogadja, hogy megengedhető a diksa gurunak az, ha nincs nagyon fizikai kapcsolata tanítványával, de helyette a képzésük fenntartható más fejlettebb bhakták mindennapi tanácsaival és irányításával. Valójában ez volt a gyakorlati rendszer Srila Prabhupada idejében, amikor még a bolygónkon volt, mivel a legtöbb tanítványával sosem találkozott személyesen. Továbbá, ez ugyanaz a rendszer, amit folytatni akart eltávozását követően is, létre hozva egy ritvik rendszert, hogy az avatásokat az ő nevében bonyolítsák le. Így tehát személyes jelenlétének fontossága lényegtelen.
"Nem régiben, amikor minden GBC tag itt volt Vrindavanaban Ő Isteni Kegyelmével, Srila Prabhupada említette, hogy hamarosan ki fog jelölni néhányat, a rangidős tanítványai közül “ritviknek”, (az acarya képviselőjének), abból a célból, hogy első és második avatást adjanak.”
(Határozat, amely minden GBC-nek és templomvezetőnek el lett küldve, 1977, Július 9.-én, mindössze 120 nappal Srila Prabhupada eltávozása előtt.)
Ez egy utasítás, melynek SRS elkeseredetten ellenáll, mivel ennek eredményeképp, meg kellene válnia diksa guru pozíciójától.
Összegzés
Ahogy az összes podcastjánál, és bármikor, amikor irányítást próbál adni, SRS képtelen úgy beszélni a guru-tattva témájáról, hogy ne mondjon ellent Srila Prabhupadanak és saját magának. Ez egyedül elegendő ahhoz, hogy alkalmatlanná tegye őt bármiféle lelki vezetésre. Még az is szükségtelen, hogy figyelembe vegyük a tényt, hogy nem volt felhatalmazva Srila Prabhupada által arra, hogy felvegye az utód diksa guru pozíciót.
