Az alábbiakban válaszolunk H.H. Sivarama Swami fenti podcastjára. Szokás szerint Maharaja állításait idézőjelekbe „…” tesszük, ezt követik majd a mi válaszaink félkövér betűkkel.

„Ha olvassuk Srila Prabhupada könyveit, akkor azokban a lelki tanítómester elfogadására vonatkozó összes filozófiai és teológiai alapot megtaláljuk.”

 Igen, Srila Prabhupada a könyveiben 3-szor is egyértelműen kifejti az ISKCON avatási rendszerét:

“Krisna-tudatos mozgalmunkban követelmény az, hogy az embernek készen kell állnia arra, hogy feladja a bűnös élet négy oszlopát - a tiltott nemi életet, a húsevést, a kábító- és mámorítószerek használatát, valamint a szerencsejátékot. Különösen a nyugati országokban először azt figyeljük meg, hogy a leendő tanítvány kész-e a szabályozó elvek követésére. Azután megkapja egy vaisnava szolga nevét, és avatásban részesül, mely maga után vonja, hogy naponta legalább tizenhat kört kell énekelnie a Hare Krisna maha-mantrá-ból. A tanítvány így legalább hat hónapig vagy egy évig odaadó szolgálatot végez a lelki tanítómester vagy képviselője irányítása alatt. Ezután második avatásra ajánlják, melynek során szentelt zsinórt kap, és hiteles brahmanának fogadják el.”

(Sri Caitanya-caritamrta, Madhya-lila 24:330, Srila Prabhupada magyarázatából)

“Ezek a tettek elegedhetetlenek így aztán a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetében nem avatunk azonnal tanítványokat. Az avatásra vároknak először hat hónapig részt kell venniük az aratin és a sastrakból való előadásokon, be kell tartaniuk a szabályozó elveket, és társulniuk kell a többi bhaktával.

Amikor valóban a purascarya-vidhi fejlett szintjére emelkednek, akkor a templom vezetője avatásra ajánlhatja őket. Nem lehet bárkit septében felavatni anélkül hogy megfelelne a követelményeknek. Amikor valaki azáltal, hogy mindennap tizenhat kört énekel a Hare Krisna mantrából, követi a szabályokat és jelen van az előadásokon, tovább fejlődik, második hat hónap után megkapja a szentelt zsinórt (ami azt jelzi, hogy bhramananak ismerik el).”

(Sri Caitanya-caritamrta, Madhya-lila 15:108, Srila Prabhupada magyarázatából)

“Így aztán Krisna-tudatos mozgalmunk tanítványai először beleegyeznek, hogy a bhaktákkal éljenek, majd a négy tiltott tevékenységgel - a törvénytelen nemi élettel, a szerencsejátékkal, a húsevéssel, valamint az alkohol - és a kábítószer fogyasztással - felhagyva fokozatosan a lelki élet cselekedeteinek feljlett szintjére emelkednek. Amikor látjuk, hogy valaki állhatatosan betartja a szabályokat, akkor első avatást (Hari-nama avatást) kap, és rendszeresen naponta legalább tizenhat kört kell japaznia. Azután hat hónap vagy egy év eleteltével másodszor is felavatjuk, és az előírásos áldozat és szertartások keretében megkapja a szent zsinórt.”

(Sri Caitanya-caritamrta, Adi lila 17:265, Srila Prabhupada magyarázatából)

Srila Prabhupada itt elmagyarázza azt az avatási rendszert, amely az ő fizikai jelenlétében volt, és azt mondja, hogy ez az ISKCON avatási rendszere. Sem itt sem sehol máshol nem állítja, hogy ez a rendszer csak az ő fizikai jelenlétében működhet, és az eltávozása után változásra szorul. A fenti rendszert, amelyben 6 hónap után az egyén ajánlást kap a templom vezetőtől, és utána egyből avatást kap, ma nem követik az ISKCON-ban, és nem is lehet követni, hiszen egy többszörös-guru rendszerük van. Ez azt jelenti, hogy a jelölteknek először ki kell választaniuk a gurujukat. A fenti rendszer csak akkor működhet, ha csak egy diksa guruja van az ISKCON egész intézményének. Srila Prabhupada fizikai jelenléte alatt ez volt a rendszer, és ez a guru Srila Prabhupada volt. Srila Prabhupada könyvei, amelyek az ISKCON „törvénykönyvei” egészen a fennállásáig, azaz a következő 9500 évig, ezt a rendszert fejtik ki, tehát ezt a rendszert kell követni. Szóval Srila Prabhupada könyvei szerint, az ISKCON avatási rendszere, teljes mértékben megegyezne azzal a rendszerrel ami Srila Prabhupada jelenléte alatt volt érvényben, és ez azt jelenti, hogy Srila Prabhupada maradna az ISKCON egyedüli Diksa guruja.

„A mögöttük lévő tradíciókat, és még többet is megtalálunk Srila Prabhupada reggeli beszélgetésein és sétáin, amelyekben megtaláljuk Srila Prabhupada elvárásait ezen elvek gyakorlati megvalósításához a Krisna tudatú mozgalomban.”

Igen, Srila Prabhupadanak az egész mozgalomhoz címzett írott határozataiban, megadja a könyveiből előbb idézett, avatási rendszer gyakorlati megvalósításának a módját. 1977 július 9.-én, 17 héttel az eltávozása előtt, Srila Prabhupada, aláírt és kiadott egy írott határozatot az egész mozgalomnak, és ebben azt fejti ki, hogy az avatásokat továbbra is képviselők fogják végezni, akik az ő nevében fognak tanítványokat elfogadni, anélkül, hogy azt vele megbeszélnék. Ez a rendszer, (amely most már Srila Prabhupada fizikai jelenléte nélkül is működőképes volt), lett bevezetve mint avatási rendszer az ISKCON-ban:

„A múltban a templomvezetők írtak Srila Prabhupadanak javaslatot, egy adott bhakta ajánlásához az avatásokra. Mivel Srila Prabhupada megnevezte ezeket a képviselőket, mostantól a templomvezetőknek a fent megemlített 11 képviselő közül, annak kell címezniük az ajánlásaikat, az első és a második avatásra, aki éppen a legközelebb tartózkodik templomukhoz. Miután ezek a képviselők megfontolták az avatási jelölést, elfogadhatják a bhaktát Srila Prabhupada avatott tanítványaként, úgy, hogy adnak nekik lelki nevet, a második avatás tekintetében pedig, a Gayatri mantrát elvibrálják a szent zsinóron ugyanúgy, ahogy Srila Prabhupada tette eddig. Az újonnan avatott bhakták Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada tanítványai, a fenti 11 bhakta pedig, Srila Prabhupada képviselőjeként jár el.”
(1977 július 9-i, az egész ISKCON-nak szóló írott határozat) 

Megint azt találjuk, hogy manapság az ISKCON nem ezt a rendszert követi, és Srila Prabhupada eltávozása után rögtön felhagytak vele, hiszen a tizenegy fent említett képviselő hamisan azt állította , hogy igazából Srila Prabhupada utód guruinak, és nem ritvik képviselőknek lettek kinevezve.

„Az első és legfontosabb lépés az, hogy derítsük ki milyen kapcsolatunk van Srila Prabhupadaval.”

Igen, ez egy tény, de ezzel együtt HH Sivarama Swami megtiltja a bhaktáknak, hogy ezen kapcsolatnak a Srila Prabhupada szavaival történő bemutátását elolvassák. Például a ’Vissza Prabhupadahoz’ magazin, nagyon sokat idéz Srila Prabhupadatól és a GBC-től, hogy erre a kérdésre választ adjon – Mi a kapcsolatunk Srila Prabhupadaval. De Maharaja megtiltja a bhaktáknak, hogy elolvassák és saját maguk jöjjenek rá, hogy Srila Prabhupada mit állít a vele való kapcsoltról.

„Kövessük Srila Prabhupada utasításait, hogy végrehajtsuk ezeket az utasításokat és kialakítsuk a kapcsolatunkat Srila Prabhupadaval mint a siksa gurunkkal, és Prabhupada ezen kapcsolatára alapozva megértsük, hogy valójában ki is Srila Prabhupada, akkor fogod tudni, hogy mik egy másik személynek az elvárásai, akit Srila Prabhupada képviselőjének fogadsz el.”

Miután igazolta az előbbi kijelentést, hogy az embernek „ki kell derítenie”, hogy milyen kapcsolata van Srila Prabhupadaval, most megadja a választ anélkül, hogy az egyénnek esélyt adna arra „kiderítésre”, hiszen az esetleg további kutatásokat igényelne az instrukciók köréből, majd Srila Prabhupada instrukcióira alapozva, egy saját következtetést vonhatna le. Ehelyett Maharaja azt állítja, hogy a kapcsolatunk Srila Prabhupadaval csak annyi, hogy ő a siksa gurunk, és helyette valaki mást kell elfogadnunk „Srila Prabhupada képviselőjeként”. Ez alatt az ISKCON egy jóváhagyott diksa guruját érti. Ebben a válaszban azonban Maharaja ellentmond saját magának, mivel általában az a személy lesz később a diksa gurunk, aki a siksa gurunk volt:

A sastra utasításai szerint nincs különbség a siksa guru és a diksa guru között, s általában a siksa guru az, aki később diksa guruvá válik. 

(Srimad-Bhagavatam, 4.12.32, magyarázat)

Általában az a lelki tanítómester lesz később a tanítvány avató lelki tanítómestere, aki állandóan oktatta őt a lelki tudományra. 

(C.C. Ádi-lila 1.35. magyarázat)
sp

Ezzel szemben Maharaja azt állítja, hogy az a személy , Srila Prabhupada, akihez ő vezet minket, hogy a siksa gurunk legyen, SOHA nem lesz a diksa gurunk, és soha nem is lehetne az!!!

Ha Srila Prabhupada kell, hogy a siksa gurunk legyen, akkor miért nem engedi meg Maharaja, hogy elolvassuk és kövessük a siksáját - az előbbi idézet és a ’Vissza Prabhupadahoz’ magazinban leírtak szerint - hogy elfogadhassuk őt mint a diksa gurunkat?