A következőkben választ adunk H.H. Sivarama Maharaja (SRS) podcastjára, szokásunkhoz híven SRS kijelentései idézőjelben " " lesznek, a mi hozzáfűzéseink pedig Félkövér betűkkel következnek:

"Lényegét tekintve, ha a lelki tanítómester szót a legszigorúbb értelemben vesszük, a bhakta, vagy lelki tanítómester, csak akkor lehetne igazi lelki tanítómester, ha a lelki világ örök felszabadult lelke. Mégis,  ha abban a szöveg összefüggésben nézzük, hogy jobb időkben élve,  amikor e célból sok felszabadult lélek érkezik a lelki világból, s a folyamat  igazán hozzáférhető azok számára,  akik guruk iránt érdeklődnek, és ott vannak a guruk szétszóródva az egész világon, és az emberek úgy élnek hogy betartják a dharmát, a törvényt, és még ha nem is azonnal kerülnek kapcsolatba felszabadult lelkekkel, a társadalom szociális struktúrája előbb utóbb összehozza őket egy guruval illetve  maha-bhagavatával. A Kali-yugában a helyzet más [......]
Krisna nem enged kompromisszumot. Annyit enged, hogy maha-bhagavatánál alacsonyabb szinten is lehet valaki guru, de abból az elvből nem enged, hogy kell, hogy legyen egy gurud."

Sivarama Maharaja (SRS)-nak igaza van abban, hogy a lelki tanítómester a maha-bhagavata szinten kell, hogy legyen. Viszont kitalálta a saját "Kali-yuga kompromisszumát", miszerint Krisna megengedi, hogy a Kali-yugában a maha-bhagavatánál alacsonyabb szintűek is lehessenek guruk. Sem Krisna sem Srila Prabhupada nem beszélt ilyen "kivétel Kali-yuga" záradékról. Sőt ellenkezőleg, Srila Prabhupada könyveiben, melyek a Kali yuga embereihez szólnak, kiemelten az áll, hogy a legmagasabb szinten álló bhakta, a maha-bhagavata válhat csak lelki tanítómesterré: 

"Amikor valaki elérte a maha-bhagavata legfelső szintjét, gurunak kell tekinteni, s éppúgy kell imádni, mint Harit, az Istenség Személyiségét. Kizárólag az ilyen személy alkalmas arra, hogy betöltse a guru tisztségét "
 (C.c. Madhya, 24.330, magyarázat csak az aláhúzás lett hozzáadva)

És hogy még világosabbá tegye, Srila Prabhupada azt állítja hogy:

sp "Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el az uttama adhikari szintet. Egy kezdő vagy középső szinten álló Vaisnava is elfogadhat tanítványokat, de ezek a tanítványok ugyanazt a szintet érhetik csak el, és azt is meg kell értenünk, hogy megfelelő útmutatás hiányában nem nagyon fejlődhetnek az élet végső célja felé. Ezért a tanítványnak vigyáznia kell, hogy uttama adhikarit fogadjon el lelki tanítómesteréül."
(Tanítások Nektárja, 5 Vers, magyarázat)

Srila Prabhupada itt kifejezetten  a nem felszabadult lelki tanítómester témakörrel foglalkozik, és azt mondja, hogy legjobb elkerülni őket, mert elégtelen vezetéssel nem érhetjük el kitűzött célunkat. Inkább egy uttama-adhikarit fogadjunk el helyettük.

Tehát ha összegezzük, Srila Prabhupada nemcsak, hogy nem ad "Kali-yuga kompromisszumot" hanem pont ellenkezőleg, elveti azt, és inkább arra tanít minket, hogy CSAK  legemelkedettebb, maha-bhagavatát fogadjunk el lelki tanítómesternek. 

"Szóval amikor emberek sorra jutnak a pokolra, Chaitanya Mahaprabhu valóban arra utasított minket amara ajnaya guru hana tara ei desa. A te desád, ahol vagy. Lehetsz bárhol ha éppen Lesmahagow-ban vagy, Skóciában, vagy Angliában, akár Európában vagy vagy Dél-Afrikában, akárkivel is kerülj kapcsolatba yare dekha tare kaha, beszélj neki Krisnáról. Legyél az ő guruja. Így ezúton ezekek a nem felszabadult lelkek is guru pozícióba kerülhetnek. De hát nyilván ez egy rizikót is hordoz magával. Egyrészt limitált az a tudásanyag amit átadhatnak, másrészt az anyagi energiával szemben is esélytelenebbek. Mivel nem állnak az anyagi energia fennhatósága felett, így prédájául leeshetnek, ami további komplikációkhoz vezet, melyekről beszélnünk sem kell, mert mindnyájunknak vannak e téren tapasztalataink ... Mégis ez az elv egy áthághatatlan elv. Nem köthetsz kompromisszumot, Krisna sem köt kompromisszumot, annyit ad, hogy maha-bhagavatánál alacsonyabb szinten is lehet valaki guru, de abból az elvből nem enged, hogy kell, hogy legyen egy gurud."

SRS elárulja itt, hogy mire alapozza az ő "kivétel Kali-yuga" elvét, a guruvá váláshoz. Ez nem más, mint az Úr Caitanya utasításai Kurma brahmanahoz “amara ajnaya guru hana tara ei desa” (C C, Madhya lila, 7:128). Azonban az utasítás magyarázatában egyértelmű, hogy Srila Prabhupada siksa gurukról beszél, - akivé tulajdonképpen még egy gyermek is válhat, nem pedig diksa gururól. Ezen utasítás magyarázatában Srila Prabhupada megmondja, hogy ki az a guru akiről az Úr Caitanya szól:

  1. Ebben a Kali - korban senki számára nem tanácsos egyik napról a másikra elhagynia a családját, mert senki nem részesült kellő képzésben ahhoz, hogy igazi brahmacari és grihasta legyen.

  2. Jobb, ha a családjával marad, s igyekszik megtisztulni, úgy, hogy a lelki tanítómester útmutatása szerint rendszeresen énekli a Hare Krisna mahamantrát.

  3. Ha mindenki követi ezt az elvet, akkor nincs szükség a sannyása fogadalomra.

  4. Az ember továbbra is kényelmesen élhet a lakhelyén.

  5. Az ember éljen tovább az otthonában, énekelje a Hare Krisna mantrát, és prédikálja Krisna tanításait, amelyeket a Bhagavad-Gitában és a Srimad Bhagavatamban találunk.

  6. Aki meghódol Előtte, s aki kész szívvel - lélekkel követni Őt, annak nem szükséges más lakhelyet választania és megváltoztatnia a családi állapotát. Az ember maradhat családfő, orvos, mérnők vagy bármi más, mindez nem számít.

  7. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy kövesse Sri Caitanya Mahaprabhu utasítását: Énekelje a Hare Krisna maha-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak a Bhagavad Gita és a Srimad Bhagavatam tanítását.

  8. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítvány sem.

  9. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Krisna maha-mantra éneklésével és a Sri Caitanya Mahaprabhu által hirdetet elvek prédikálásával.

  10. Hogy megvédje prédikátorait, Sri Caitanya Mahaprabhu nagyon egyértelmű tanácsot adott a Sri Caitanya-caritamrita e verseiben.

(Madhya- lila, 7:127-130, magyarázatokból származó, szószerinti idézetek)

Srila Prabhupada abszolút világossá teszi, hogy nem diksa, hanem siksa gurukról beszél mondván, hogy "legjobb ha nem is fogadunk el tanítványt”. Inkább olyan emberekről beszél, akik otthonukban maradnak és csak barátaiknak és családtagjaiknak prédikálnak. Szóval otthon maradni, megmaradni a hétköznapi állásodban, pl. mérnők, nem elfogadni a sannyását, s hogy nem kell elfogadni tanítványokat, ez az út leginkább a siksa (oktató) guruvá váláshoz vezet, de semmiképp sem ez az utasítás a diksa gurusághoz.

Furcsa, és ironikus, hogy pont SRS  említi azt, hogy ha olyasvalaki válik guruvá aki még nem felszabadult lélek, az  bizony leeshet. Mert ha elolvasná Srila Prabhupada ezen vershez írt magyarázatát, láthatná, hogy Srila Prabhupada azt állítja, hogy "a prédikátorok védelméért" az Úr Caitanya "sok egyértelmű tanácsot" adott. És a tanács egy része így szól "maradj otthon", "ne fogadd el a sannyását", "legjobb ha tanítványokat sem fogadsz el". Tehát, ha úgy leszünk guruk, hogy megfogadjuk az Úr Caitanya utasításait, akkor szóba se jöhet, hogy leessünk. Ez a veszély csak akkor állhat fenn, ha SRS-re hallgatunk, és félreértelmezzük az Úr Caitanya „legyél guru” utasítását, és úgy vesszük, mintha az-legyél diksa guru-utasítás lenne, nem pedig siksa guru helyzetre vonatkozna.

"Azután ott van a tanítványi láncolat, amely nemcsak az írások hitelességét hivatott védeni, hanem az írások magyarázatában mindig ott van egyensúlyban a sadhu guru sastra elv is, ahogy mi mondjuk. De ez fenntartja a sérthetetlenségét ennek a szolgai láncolatnak. Az, hogy tudod hogy a gurud szolgai viszonyban áll az ő gurujával. Másrészről viszont oda vezet, hogy a guru láncolatban megtörik a szolgaság, és ha megszakad ez a szolgai láncolat, akkor mi lesz, ha valamikor később valaki mesternek hiszi magát? Tehát a tanítványi láncolat töretlen vonala, a szolgai láncolat töretlen vonala, és a töretlen szolgai láncolat azt jelenti, hogy egyrészt megkapod mindazt amit részletesen kifejt a Bhagavad Gita, a Srimad Bhagavatam, a védikus irodalom, az Upanisadok, s megkapod a lényegét is ezeknek, azt, hogy mindenki akivel csak kapcsolatba kerülsz, kifejlesztette az effajta szolgai hozzáállást a gyakorlatban is."

De a láncolat, amit SRS itt felhoz az nem töretlen. Ahogy azt ő maga is bevallja, a láncolat többször is megsérült, amikor ISKCON guruk leestek és eltűntek, mint pl. Balabadra das/Bhakti Bhallaba Puri Swami (BD), s ezért nem töretlen az ő láncolatuk, különösképp amikor SRS-nek meg kellett toldozni a láncot azzal, hogy újraavatta azokat akiknek a guruja elszakította a láncot azzal, hogy eltűnt. Egyértelműen, ha töretlen láncolat tagjai lennének, akkor nem kellene újból avatást kapniuk SRS-től, hogy ezáltal, ismét a láncolathoz tartozzanak. Szóval az olyan guruk, mint BD nem hitelesek, mert nem képviselik e töretlen tanítványi láncolat részét. Srila Praphupada így beszél azokról a gurukról, akik elhagyják a tanítványi láncolatot:

“Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelkezik kellő felhatalmazással, és saját maga kiálltja ki magát lelki tanítómesternek, megeshet, hogy a nagy vagyon és a sok-sok tanítvány áldozata lesz.”
(Odaadás Nektárja, 14 fejezet)

Itt az áll, hogy néhány fel nem hatalmazott guru leesik amiatt, hogy nincs megfelelően felhatalmazva, mint pl. BD esetében volt. Ez azt jelenti, hogy az összes tanítómester, aki  pontosan ugyanolyan felhatalmazásban részesült, mint BD, szintén nincs megfelelő módon felhatalmazva, még ha nem is éppen esett le ugyanúgy ahogy BD tette. De SRS és minden más ISKCON guru ugyanúgy kapott csak felhatalmazást, ahogy BD - megkapták a megfelelő számú GBC szavazatokat. Tehát, ha a guruk közül egy is felhatalmazás nélkülinek bizonyult, mivel leesett, így a többi is ugyanolyan felhatalmazás nélküli, mivel azonos módon lettek felhatalmazva, mint az első, még ha nem is estek le idáig úgy, mint ő. Ebben az esetben, ez SRS-re és az összes többi ISKCON gurura vonatkozik.