A következőkben válaszolunk, HH Sivarama Maharaja (SRS), „Prédikálás a lényeg” című, fenti podcastjára. Szokásunkhoz híven, Maharaja beszédének kivonatai idézőjelekben lesznek „", ezeket követik a mi hozzáfűzéseink.
| „Mit kell, hogy tegyenek a guruk ezzel kapcsolatban? Semmit nem kell mondaniuk erről. A GBC az aki megmondja mit csináljanak a bhakták, emberek, nem pedig a guru.[…] Szóval nem ezek a bhakták, a GBC, vagy a templomelnök képviselik a diksa guru hangulatát. A diksa guru az aki segíti, támogatja a GBC és templomelnök hozzáállását a prédikálásban. Lehet, hogy ez forradalmian hangzik (hallgatóság nevetése), de ezt nevezik ISKCON-nak. A másikat Gaudiya Math-nak nevezik (hallgatóság nevetése).” |
Amikor Srila Prabhupadaval kapcsolatosan jön fel a guru ügy, akkor mindig azt mondják nekünk, hogy az ISKCON nem egy forradalmi szervezet, mivel követnie kell a Gaudiya hagyományokat, melyeket a Gaudiya Matha és mások is követnek, ezért semmiképpen nem lehet Srila Prabhupada az ISKCON diksa guruja. Azonban ahogy a jelenlegi ISKCON gurukkal és a GBC-vel kapcsolatosan jön szóba a guru ügy, ennek pont az ellenkezőjét hangoztatják, és olyan módon definiálják újra a diksa gurut, ami sosem létezett azelőtt és egyáltalán nincs említve egyetlen írásban sem:
a) Semmit nem mondhat arról, hogy mit tehet a tanítványa.
b) Alá van rendelve a templom elnöknek, más vezetőnek és őket segíti.
Az e fajta képmutatás lélegzetelállító, és csak egy célt szolgálhat, távol tartani Srila Prabhupadat mindenki diksa guruját, jogos helyzetétől. Mi az, ami ezt a képmutatást ironikussá teszi? Az, hogy olyan módon definiálják újra a diksa gurut, hogy az hasonló a „ritvik”-hez, egy vezetőségi testület alárendelt végrehajtójaként akinek nincs hatalma vagy uralma a „tanítványa” felett! Azonban eme hatalom feladása nem okoz problémát az ISKCON guruknak, mivel a hatalom, ami igazán számít, vagyis az istennel azonos imádat megmarad, amit SRS a három nappal ezt követő istaghostin is bizonygat:
„Persze, vannak dolgok, melyeket nem tehetnek meg, de lehetnek másféle dolgok, személyes jellemvonások, vagy akár megvalósítás hiánya, ami ott lehet a lelki tanítómesterben.
De még mindig saksad-hari. Ennek ellenére úgy kell bánni vele, mint istennel, mert különben nem működik a folyamat.”
(SRS Manor Istaghosti, 2009 1/11)
Foglaljuk hát össze:
- Nem lehet ritvik rendszerünk, mivel az ISKCON-nak követnie kell a hagyományokat, így hát ’hagyományos’ diksa guruknak kell lenniük.
- Átváltoztathatjuk a ’hagyományos’ diksa gurukat tényleges ritvikekké, mivel az ISKCON nem követi a hagyományokat.
- Habár a diksa guruk olyanok, mint a ritvikek, és nincs szükségük semmilyen különleges képesítésre, mégis úgy kell imádni őket, és úgy kell velük bánni, mint a valódi teljesen képesített maha-bhagavata diksa gurukkal.
Az ember azt gondolná, hogy lehetetlen rezdüléstelen arccal elő hozakodni ilyen szégyenteljes képmutatással és ellentmondással. Azonban ilyen a kali-yuga természete- abszolút bármilyen értelmetlenségnek van létjogosultsága, addig, amíg a csalóknak és rászedetteknek örömet okoz:
- Igen, mondhatunk egy dolgot, biztosítva azt, hogy guruk legyünk és ne ritvikek.
- Igen, mondhatjuk ennek pont az ellenkezőjét is, megindokolva ezzel, miért működhetünk ritvikek-ként.
- Igen, azt is mondhatjuk, hogy ezeket a valóságos ritvikeket úgy kell tekinteni és imádni, mintha teljes isten szintű tiszteletet érdemlő diksa guruk lennének.
- Valóban, bármilyen ellentmondásos, képmutató badarságot beszélhetünk, a lényeg, hogy ezzel alátámasztva továbbra is bitoroljuk Srila Prabhupada helyzetét, és élvezzük az istennek kijáró imádatot.
| „Prabhupada utasítása azzal kapcsolatban, hogy mit várt el a bhaktáktól, hogy lelki tanítómesterek legyenek annyira minimális, hogy emiatt nagyon sok vitánk is van.” |
Pontosabban, Srila Prabhupada nem beszélt egyáltalán, saját jogutód diksa guru ISKCON bhaktáiról, és emiatt van oly sokféle vélemény, még a GBC tagok között is. Még SRS is bevallja, hogy csak azért lett guru, mert egy fiatal lány buzdította erre, nem pedig azért mert Srila Prabhupada adott neki utasítást, hogy legyen lelki tanítómester:
„Ebben az időben azt is kérték tőlem, hogy vegyem fel az avató lelki tanítómester szerepét. Én ekkor úgy gondoltam, hogy ez nem lenne túl jó a személyes lelki életemnek és elégedett voltam azzal, hogy ezt a szolgálatot mások végzik. Maradtam volna a jelenlegi helyzetemben, mint sannyasi, egy prédikátor siksa guru, GBC. Valószínűleg Gauranginak* az ismétlődő buzdítása miatt kezdtem el végül komolyan gondolni arról, hogy felvegyem ezt a szolgálatot, és fel is vettem.”
(HH Sivarama Swami, Podcast, 2006 október 4)
*Abban az időben egy fiatal bhakta lány, ki most tanítvány
| „Mint ahogy azt mondhatom például a gururól. Prabhupada magyarázza, kanishtam, madhyam, uttama. Mindannyian lehetnek guruk. Uttamáknak kéne lenniük, de lehetnek mások is.” |
Pontosabban, Srila Prabhupada igazából azt állítja, hogy ha nem uttamák NE legyenek guruk egyáltalán:
 |
"Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el az uttama adhikari szintet. […] „Ezért a tanítványnak vigyáznia kell, hogy uttama adhikarit fogadjon el lelki tanítómesteréül." (Tanítások Nektárja, 5 Vers, magyarázat) |
Ez nem azt jelenti, hogy az ember szabadon választhat - Srila Prabhupada utasítása minden esetben az, hogy csak Uttama guru létezhet, és csak ő fogadható el.