(BTP19: p15)
Amikor valaki képtelen felelni egy érvre, akkor ahelyett gyakran egy
olyan érvet mutat be amire tud válaszolni, és helytelenül ezt állítja be
az eredeti érvnek amire nem tudott válaszolni. A logikai megtévesztésnek
ezt a technikáját, „szalmabábú” érvelésnek nevezik.
Az alábbiakban megmutatjuk, a GBC által beszavazott hamis gurut, HH
Sivarama Swamit („SRS”) amint ennek a technikának a használatára
kényszerül, azáltal, hogy nem tud válaszolni az IRM érveire. Az összes
idézetet a Suddha Bhakti Cintamani című könyvéből vesszük. A válaszaink
ezeket az idézeteket fogják majd követni:
Ritvik, utasításra, és szokványosan.
| „A ritvikek elismerik ugyan, hogy az avatásról alkotott elméletük nem szokványos, ám kijelentik, hogy a tanítványi láncolathoz való kapcsolódás általuk ajánlott folyamata elfogadható, Srila Prabhupada egyedülállóan felhatalmazott helyzete miatt.” |
Szalmabábú érv. Mi nem ezt mondjuk. Mi azt mondjuk, hogy az avatásról alkotott elméletünk szokványos, Srila Prabhupada arra vonatkozó tanításainak és gyakorlatának az erejéig. És nem „Srila Prabhupada egyedülálló módon felhatalmazott helyzete miatt fogadható el” (Ugyanakkor ezt sem tagadjuk!), hanem mert erre utasított Srila Prabhupada.
Még több szalmabábú
| „Azt állítani azonban, hogy Srila Prabhupada fel volt hatalmazva arra, hogy a szentírások és a vaisnava tradíció ellenében cselekedjen - vagy hogy felhatalmazását erre használta volna -, nem dicséret, hanem sértés.” |
Szalmabábú érv. Soha nem állítottunk ilyet, ez nem is tény. A GBC valóban nem mutatatta még be, hogy ha továbbra is Srila Prabhupadat fogadjuk el mint lelki tanítómestert, akkor, hol sértjük meg a szentírások utasításait.
Az igazi lelki hagyaték
| „Azzal, hogy azt sugallják, Prabhupada nem volt hűséges lelki örökségéhez – azaz független abszolút személy volt – a ritvikek épp olyan helyzetet tulajdonítanak neki, mint amilyenbe a kartabhaja sahajiyák helyezik a guruikat.” |
Szalmabábú érv. Mi nem ezt sugalljuk. Srila Prabhupada lelki örökségét ő maga magyarázza el:
„Minden acaryanak van egy sajátos módszere, amellyel lelki mozgalmát hirdeti, azzal a céllal, hogy Krisna tudatra térítse az embereket. Ezért lehet, hogy az egyik acarya módszere különbözik a másikétól, de a végső célról sohasem feledkeznek meg.”
(Sri Caitanya-caritamrita, Adi-lila, 7:37, magyarázat)
Nincs egyáltalán magyarázat
| „Filozófiájukat tekintve még abban hasonlítanak a mayavadikra, hogy a közvetett magyarázatok - gauna-vritti - segítségével szintén meghamisítják a szentírások jelentését, hogy saját kitalált elméleteiket támasszák alá velük. |
De a GBC az, akinek NINCSEN magyarázata a saját helyzetére. Még „közvetett” magyarázat sincs, hiszen visszavonták az álláspontjukat magában foglaló dokumentumot, és bevallották hogy hiányoznak belőle azok a bizonyítékok amelyek ezen dokumentum végkövetkeztetését alátámasztanák. (lásd BTP exkluzív összefoglaló kiadás, 6. bizonyíték)
Egyértelmű felhatalmazás
| „A legeltökéltebb ritvikek ezenkívül azzal érvelnek, hogy az ISKCON eljövendő generációinak is joga van ahhoz, hogy közvetlen diksa kapcsolatba kerülhessenek Srila Prabhupadaval. Ez kísértetiesen hasonlít a jata-gosani sahajiyák elméletére, akik többek közt az állítják, hogy az Úr Nityananda lelki örökösei, pusztán ezért, mert vér szerinti leszármazottjai. Mindkét csoport egy általa kitalált lelki örökségre tart igényt, anélkül, hogy alapítójuk erre egyértelműen felhatalmazta volna őket.” |
De amint láttuk, mi nem egy koholmányra alapoztuk a helyzetünket, hanem igazából Srila Prabhupada utasításai szerinti „egyértelmű felhatalmazásra”, ezek magába foglalják az 1977 július 9.-i határozatot, a végakaratát, az általa jóváhagyott GBC határozatokat továbbá az összes általunk felhozott bizonyítékot. Lásd ’A Végső Utasítás’ könyvet, az összes többi cikkünket, valamint a BTP Exkluzív Összefoglaló Kiadást. 1966-ban Srila Prabhupada megalapította a helyzetét mint az ISKCON egyedüli diksa guruja, és onnantól kezdve egészen 1977-ig, csupán annyit mondott, hogy ennek a rendszernek folytatódnia kell, és nem kell megváltoztatni. Lehet ennél valami egyértelműbb?
„Átugrás” érv
| „A ritvikek említett legfőbb érve emellett zöld utat mutat minden bhaktának, az idők végezetéig, hogy a tanítványi láncolatot átugorva közvetlenül Srila Prabhupadahoz kapcsolódjon. Elméletük elhomályosítja az igazságot, miszerint a szolga szolgájának szolgálata magasabb rendű, mint a közvetlen szolgálat, és Pandora szelencéjét nyitja ki, amikor mindenki számára lehetővé teszi, hogy a tanítványi láncolat – még magával Krisnával – közvetlen kapcsolatba kerüljön.” |
Egy újabb szalmabábú érv, mivel tudatosan figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy mi konkrétan Srila Prabhupadanak az alábbi határozatát követjük:
„Ahhoz, hogy az ember részesüljön a Srimad-Bhagavatam igazi tanításában, a tanítványi láncolaton soron következő lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”
(Srimad-Bhagavatam, 2:9:7, magyarázat)
Így a soron következő lelki tanítómesteren kívül
senki máshoz nincsen közvetlen hozzáférésünk, és ez a lelki tanítómester
most Srila Prabhupada.
Bagoly mondja verébnek…
| „Feltétlenül meg kell említenünk még egy csoportot, mely potenciális veszélyt jelent a Prabhupada-nugák – Srila Prabhupada hű követői – hitére […] melynek hívei között volt ISKCON-bhaktákat, valamint a Gaudiya Matha jelenlegi tagjait találjuk.” |
SRS, a fenti írásában a Gaudiya Matha követőit próbálja támadni. Erre aligha találhatnánk nála képesítettebb személyt az ISKCON-ban, hiszen az 1990-es évek közepén ő maga volt egy vezető követője Narayana Maharajanak és a Gaudiya Mathanak, és így ő ugyanúgy bűnös mindenben amikről a fentiekben írt.
Következtetés
SRS továbbra is követi a GBC tradícióját, hogy hamis érveket kovácsol, amikor az IRM helyzetéről beszél, hiszen az igazi mondandónkra nem tudnak válaszolni. SRS legalább azt elismeri, hogy a ritvik filozófia az alábbi személyektől jön:
| „Srila Prabhupada bizonyos jóakaratúnak tűnő hívei.” |
Ez egy nyilvánvaló eltávolodás attól, hogy az ISKCON-t elpusztítani akaró démonoknak neveznek minket. Ez a hozzáállás a Németországi Luther Márton Egyetem által szervezett vitára leadott hivatalos GBC anyag tartalmát tükrözi:
„Nincs semmi kétség afelől, hogy mind az ISKCON vezetősége mind az IRM, azon dolgoznak, hogy egy helyes teológiai következtetést vonjanak le a guruk és tanítványok ügyében.”
(A teljes cikket lásd (angolul): www.iskconirm.com/docs/pdf/krishnakirti.pdf)